A kommunikáció folyamatában a verbális és nem verbális jelek együtt, egymást kiegészítve vannak jelen, egyszerre hatnak. Sokféle nem nyelvi jelet használunk, illetve sokféle nem nyelvi jel segít bennünket a kommunikáció értelmezésében, az üzeneteink kifejezésében. A nem nyelvi jeleink nagy hányada akaratunktól függetlenül kíséri mondandónkat (pl. mosoly, harag), sőt számos olyan nem nyelvi jellel rendelkezünk, amelyek úgy vannak jelen és hatnak a kommunikációban, hogy nem tudjuk őket befolyásolni, nem tudjuk manipulálni őket (pl.: a kor, a nem, a pirulás, elfehéredés). A nem nyelvi jelek nagy részét azonban annak ellenére, hogy akaratunktól függetlenül vannak jelen a kommunikációban, ha nagyon akarjuk, akkor tudjuk szabályozni, befolyásolni. Ilyen például az arc mimikája, a gesztusok. Ha valaki elhatározza, hogy ő ma minden kollégájára mosolyogni fog, mindegyikkel mosolyogva fog beszélni, akkor ez egy ideig kivitelezhető lesz, vagyis sok nem nyelvi jel valameddig manipulálható (gondoljunk csak a színészi játékra). A nem nyelvi jelek között találunk olyanokat is, amelyeket tudatosan alkalmazunk (pl. kézfogás, integetés). A nem nyelvi jelek többnyire együtt és egyszerre hatnak, ezért szétbontásukat, csoportokba sorolásukat csak a bemutatás kedvéért tesszük. A sok-sok lehetséges csoportosítás közül nézzünk egyet, amely megpróbálja a legfőbb nem nyelvi jeleket bemutatni. Az általunk bemutatott nem nyelvi jelek az alábbiak: 

1. Vokális (hang) jelek

2. Kinezikus (mozgásos) kommunikáció

• 2.1. Az arc mozgása
  • 2.1.1. Tekintet
  • 2.1.2. Mimika
• 2.2. Gesztus
• 2.3. Testtartás, testmozgás

3. Proxemika (térköz)

4. Emblémák

5. Kronémika (csendes kommunikáció)