A várak az uralkodók és főurak lakóhelyéül szolgáltak, védelmi berendezései és alaprajzi megoldásai természetesen a hadviseléshez alkalmazkodtak. Később fokozódik a lakályosság és a művészibb kiképzés. A díszítés a leggazdagabb a bejáratokon, a lovagtermekben és a várkápolnákban. A falak nagyobb vastagsággal és magassággal épülnek. A bejáratokat nagyméretű, felvonóhidas, többszintes kaputornyok védték. A városba és azon át vezető utak rendszerétől függően a városalaprajzok különböző típusai fejlődnek ki. A fő útvonalak metszéspontjánál alakul ki többnyire a szabályos négyszög vagy szabálytalan alaprajzú főtér, egyben piactér és kereskedelmi központ, az előkelő polgárok gyakran árkádos földszintű lakóházaival övezve. Ezek sorában vagy a téren önállóan áll a városháza, esetleg a plébániatemplom. A templom többnyire nem tágas téren helyezkedik el, hanem szűk utcákkal övezve, lakóházakkal körülépítve emelkedik ki hatalmas méretű, több tornyos tömegével, és ez monumentális hatását fokozza.

A gótikus építészet stílusjegyei, a jellegzetes tér- és tömegalakítás, a szerkezeti rendszer és a részletformák a nagy, francia székesegyházakon alakulnak ki. Téralakításukban a legfőbb törekvés a román stílusban kiérlelődött alaprajzi elrendezés és felépítés továbbfejlesztése, a térrészek egyesítése áttekinthető, magasbatörő, erősen bevilágított téregyüttes. A korábbi tömörfalas nyílásokkal áttört támasztószerkezeteket, egyre karcsúbb támaszokból álló, a fokozódóan megnövelt nyílásokat közrefogó szerkezeti váz váltotta fel. A hajók száma a templomok nagysága szerint eltérő. A székesegyházak többnyire három-, ritkábban öthajósak. A templomok belső térhatása az igen nagy magassági méretek és a karcsú térarányok folytán lenyűgöző és monumentális. Magasba törő jellegüket az oldalfelületek és a karcsú támaszok többnyire hangsúlyos függőleges tagolása és a csúcsíves boltozatok is fokozzák.