A különösen szennyezett feszültségstabilizáló diódák veszély nélkül üzemeltethetők a letörési tartományban is. A PN-átmenet azon tulajdonságát használják ki, hogy közelítőleg állandó értékű a záróirányú feszültség a kivezetései közt, ha a letörési tartományban működik.

 

 

Nyitóirányú polarizálás esetén a zener-dióda karakterisztikája megegyezik egy közönséges Si-dióda karakterisztikájával. Záró tartományban nagyon kis zárási áram folyik, amely a diódának nagyon nagy záróirányú ellenállást biztosít. A könyöktartományban kezdődnek meg a letörési jelenségek.

Letörési tartomány: kis feszültség változás nagy áramváltozást eredményez.

(r_z differenciális ellenállás).

A zener-dióda alsó határát egy I_{z min} áram határozza meg. I_{z max}: ha átlépjük ezt a határt, akkor a dióda elromlik. Az áramáthatolást a legegyszerűbb egy ellenállással megvalósítani. U_{z k} az a feszültség, amely esetén egy I_{z k} záróirányú áram folyik. I_{z min} és I_{z max} közt elhelyezkedő jelleggörbe a működési tartomány. Tulajdonságai erősen hőmérsékletfüggők.

a_z: hőmérsékleti tényező

 

 

Határértékek:

I_zmax: legnagyobb megengedett üzemi áram

P_tot: legnagyobb megengedett veszteségi teljesítmény

T_j: a záró réteg legnagyobb megengedett hőmérséklete

Jellemzők:

r_z differenciális ellenállás

U_zk: Zener-feszültség

α_z: hőmérsékleti tényező