Az egyik legalapvetőbb emberi tevékenység a kommunikáció. Kommunikálunk, ha otthon, családi körben beszélgetünk, ha vásárolunk, ha hivatalos ügyeket intézünk, a munkahelyen tárgyalunk. De kommunikációnak tekintjük a televíziós műsorszórást, az internetet, a reklámot, a levélírást, de még a divatot is. A kommunikáció olyan szerteágazó, összetett jelenség, hogy nem is lehet egyetlen definícióval leírni. 

A kommunikáció kifejezés a latin communicatio főnévből származik, mely 'közzététel, teljesítés, megadás, illetve a gondolat közlése a hallgatóval' jelentésben használatos. A szó jelentésének ismeretében már nem nehéz a fogalmat megmagyaráznunk, miszerint a kommunikáció tájékoztatást, információk cseréjét, közlését jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével. Tehát a kommunikáló felek a bennük, illetve a körülöttük zajló történéseket egy önkényesen kialakított jelrendszer segítségével (pl. nyelv, gesztus) közölni képesek, s ily módon szabályozzák, befolyásolják egymás viselkedését, hatnak egymásra, Földön, amióta ember és ember között kapcsolat van. A kezdetektől azonban többször és gyökeres változáson ment át maga a kommunikáció, és az őt segítő, létrehozó eszközök rendszere. A kommunikációs eszközök változását, bővülését egy-egy újabb kommunikációs forradalomnak szoktuk nevezni. Az ember megszületése óta a kommunikációban használt eszközök bővülését figyelembe véve négy kommunikációs forradalomról beszélhetünk, illetve jelenleg az ötödiket éljük. 

A kommunikáció fogalma napjainkban bővült, mivel az információcserét, közlést nemcsak az emberek közötti folyamatra kell értenünk, hanem ez a kapcsolat létrejöhet más élőlények (állatok, növények), illetve emberek és gépek, de csupáncsak gépek között is (pl. számítógépes rendszerek).