Jellemzőik: a munkamegosztás, a hatáskörmegosztás, nagy teljesítőképesség, a vezetők rivalizálása, túlhajtott csoportmunka, a döntések elhalasztása, a felelősség áthárítása, összeomlásveszély kritikus helyzetekben.

A szervezeti forma előnyei:

• széles termékválaszték kialakításának lehetősége,
• termékcsaládok kifejleszthetősége,
• dinamikus piaci környezet,
• versengés a divíziók között,
• teljesítményre ösztönző légkör,
• stratégiai és operatív feladatok szétválása,

világos divíziós célok.

Minden szervezetben munkamegosztás valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a komplex feladatot felbontják elemi egységekre, és meghatározzák, hogy kiknek kell végrehajtaniuk az elemi részeket, illetve pontosan leírják a végrehajtás menetét. A munkamegosztás háromféle elv alapján jöhet létre:

• funkció alapján, ha az egész feladatot részfunkciókra tagolják,
• tárgyi alapon, ha a különböző termékek alapján bontják szét a feladatokat,
• régió alapján, ha valamilyen földrajzi tagolódás a munkamegosztás alapja.

Divizionális szervezet akkor jön létre, ha az alaptevékenységet valamilyen elv szerint teljesen különálló egységekre bontják. Ezeknek az egységeknek a továbbiakban már nincs szoros kapcsolatuk egymással, csak az anyavállalat központi céljának kell alárendelniük magukat, de működésük már nagymértékben önállósult. 

Attól függően, hogy az egyes munkavégző egységekben a munkamegosztás hány elv alapján történik, létezik:

• egydimenziós szervezet, amelyben egyszerre csak egy elv szerint osztják meg a feladatokat, ill.
• többdimenziós szervezet, amelyben párhuzamosan több munkamegosztási elvet is használnak (pl. mátrix szervezet).

A szervezetek vezetőinek különböző a hatáskörük, azaz különböző intézkedések meghozására van joguk, különböző erőforrásokkal gazdálkodhatnak. Általában a vezetők a hatékonyabb munka érdekében megosztják a saját hatáskörük bizonyos elemeit az alájuk rendelt vezetőtársaikkal.

• A szervezeten belül az egyes egységeket általában csak egy vezető irányítja. Ez a vezető határozza meg, hogy mi legyen a feladat a munkamegosztás során. Az ilyen szervezetet nevezzük egyvonalas szervezetnek (pl. lineáris szervezet).
  Egyvonalas szervezetnél a függelmi (a beosztottak és a vezetők közötti alá- és fölérendeltségi) kapcsolat és a szakmai irányítás nem különül el. A lefelé történő feladatkijelölés és a felfelé történő jelentés ugyanazon az útvonalon történik. Előnye: egyértelmű az alá- és fölérendeltség, a felelősség. Hátránya: a vezetőket nagyon megterheli a koordinációs feladat, nagy mélységi tagozódás esetén hosszú az utasításkiadás útja, személyes függőség jön létre felettes és beosztott között.

A projekt szervezetek egy bizonyos feladat elvégzésére jönnek létre. A projektek viszonylag új vagy nem megismételhető feladatok elvégzésére szerveződnek. Általában előre meghatározott, hogy mennyi idő áll rendelkezésre a cél elérésére, és korántsem biztos, hogy a célt el is fogják érni, tehát a feladat kockázatos. A projekt rendelkezésére álló eszközök korlátozottak.