7.2 Számviteli alapelvek

Számviteli alapelvek

 

1. Vállalkozás folytatásának elve:

A vállalkozás belátható jövőben is fenn tudja tartani működését.

Vagyontárgyait értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett múltbeli értéken /beszerzési, előállítási költségen/ vagy piaci értéken értékeli.

Csőd, felszámolás, átalakulás esetén nem érvényesül.

2. Teljesség elve:

Eszközökben, forrásokban bekövetkezett változásokat teljeskörűen rögzíteni kell, az eredmény alakulására ható tényezőket is be kell mutatni /a fordulónap és a mérlegkészítés napja között ismertté vált, az üzleti évre vonatkozó eseményeket is be kell mutatni/.

3. Valódiság elve:

A könyvvitel és a beszámoló adatainak a valóságban is megtalálhatónak kell lenni, kívülállók által is megállapíthatóak /bizonylat, leltár, értékelés a törvénynek megfelelően/.

4. Világosság elve

Áttekinthető, rendezett forma, a könyvelés és a beszámoló készítésnél, egyértelmű adatok.

5. Következetesség elve

 

A beszámoló tartalma és formája, az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóság és az összehasonlíthatóság biztosított.

6. Folytonosság elve:

A nyitómérleg adatai megegyeznek az előző évi zárómérleg adataival.

Az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele nem változik, illetve a számviteli törvény szabályai szerint változhat.

7. Összemérés elve:

  

A bevételek és a költségek ahhoz az időszakhoz kapcsolódnak, amikor azok gazdaságilag felmerültek.

8. Óvatosság elve:

 

Nem lehet eredményt kimutatni abban az esetben, ha az árbevétel, bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan.

Feltételezhető kötelezettségre, függő ill. jövőbeni kötelezettségre céltartalék képzés.

Értékcsökkenést, értékvesztést el kell számolni - függetlenül attól, hogy az eredmény veszteség lesz.

 

9. Bruttó elszámolás elve:

 

Bevételek és költségek az eredménykimutatásban, kötelezettségek és követelések a mérlegben egymással szemben nem számolhatók el, összevonni nem szabad.

 

10. Egyedi értékelés elve:

Eszközöket és kötelezettségeket egyedileg kell rögzíteni és értékelni.

(Sajátosan is érvényesülhet).

11. Időbeli elhatárolás elve:

Azon gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.

12. Tartalom elsődlegessége a formával szemben:

 

A gazdasági eseményeket tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell elszámolni.

13. Lényegesség elve:

 

Lényeges minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámolót felhasználók döntéseit.

Lényeges hiba mérleg főösszeg 2%-át ill. 500 MFt-ot meghaladja.

Megbízható, valós összképet lényegesen befolyásoló hiba: a megelőző üzleti évben a saját tőke 20%-kal nő vagy csökken.

14. Költség- haszon összevetése /gazdaságosság/:

 

A nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága álljon arányban az információk előállításának költségeivel.