A kinezikus, azaz mozgásos kommunikáció, amelyet nagyon sokszor csak „testnyelvnek" nevezünk, magába foglalja az összes olyan nem nyelvi jelet, amely a testről, a test mozgásáról leolvasható. Így idetartozik az arc mozgása, melyből a kutatások is a tekintettel és a mimikával foglalkoznak részletesebben. A mozgásos kommunikáció részeként tartjuk számon a gesztusokat, valamint a testtartás, testmozgás jeleit.

Az arc jelei

Az arcon mint a nem verbális jelek közvetítőjén három területet különítenek el:

1. A homlok a szemöldökökkel. 2. A szem. 3. A száj. Érdekes, hogy az orrnak nincs szerepe a mimikában.

6. ábra

 

A szemöldök kifejezhet örömöt, meglepetést, szomorúságot, idegességet stb. Hiszen, ha meglepődünk, csodálkozunk valamin, felhúzzuk szemöldökünket, ha mérgesek vagyunk, akkor összeráncoljuk. A tekintetet mint nem verbális jelet szemünkkel, szemöldökünkkel, szemhéjunkkal és az azokat mozgató izmokkal fejezzük ki. A szájnak a mimika által kifejezett üzenetben van szerepe. Vizsgáljuk meg külön-külön a tekintetet és a mimikát!

A tekintet

A szeme fénye. Nézz a szemembe! Ki ne ismerné ezeket a kifejezéseket. Az emberi szem átmérője mindössze körülbelül 2,5 cm, és mégis mellette a technika legbonyolultabb, legnagyobb felbontó képességgel rendelkező televíziókészülékei is őskori találmánynak számítanak. A szem különleges érzékszerv, egyidejűleg 1,5 millió jelet képes befogadni. Amikor szólni kívánunk valakihez, vagy kapcsolatot akarunk vele létesíteni, először ránézünk. Ha kerülni akarjuk valakivel a kommunikációt, arra törekszünk, hogy tekintetünk ne találkozzék. A szemnek a beszélgetés közben is fontos szabályozó és jelzőszerepe van. Visszajelzést ad a hallgatóról, a megértésről, a témához, a másik személyhez való érzelmi viszonyról. Partnerünk tekintetéből rögtön látjuk, hogy érdekli-e, amit mondunk, vagy éppen el-elkalandozó tekintetével a beszélgetés befejezésére figyelmeztet bennünket. A nem verbális jelekkel foglalkozó kutatók megállapították, hogy a tekintet a kommunikációban többnyire öntudatlan, de bizonyos kultúrkörökben társadalmi viszonyokban meghatározott lehet az iránya és a tartalma. A szemben a pupilla állapota fejezi ki a kommunikáló felek érzelmi viszonyait. Így, ha a téma érdekes, a felek figyelnek egymásra, érzelmileg is egymásra vannak hangolva, akkor a pupillájuk jóval tágabb, nagyobb, mint azoknak, akik nem figyelnek egymásra, nem érdekli őket a másik mondandója.

7. ábra

A pupilla változásai (Gábor Ferencz fotói)

A tekintettel, a szemkontaktussal kapcsolatosan több illemszabály létezik, amelyeket jó, ha ismerünk, és munkánk során is betartjuk. Illetlen dolog például valakit hosszabb ideig nézni, megbámulni, még akkor is, ha valami feltűnő ruhadarabot hord, feltűnően viselkedik. Illik beszédpartnerünk szemébe nézni. Kellemtelen lehet egy ügyintézés, megbeszélés során, ha tárgyalófelek nem egymás szemébe néznek, nem egymás tekintetét keresik a beszélgetés során. Ha valaki kérdez tőlünk valamit, hozzánk beszél, akkor is illik figyelmünkkel, tekintettartásunkkal megtisztelnünk őt. Természetesen a túl sok nézés ugyanolyan kellemetlen, mint a kevés. Meg lehet próbálni! Ha beszélgetés közben hosszan és mereven nézünk a partnerünk szemébe, biztos, hogy zavarba jön, vagy megkérdi, mi bajunk. A tekintet, mint a többi nem verbális jel, nem értelmezhető külön. Leginkább a mimikával függ össze.

A mimika

Érzéseinket, gondolatainkat az arcizmaink mozgása, azaz a mimikája is tükrözi. A kommunikációban a mimikának igen fontos szerepe van, hiszen ez az a nem nyelvi jel, amelyre a leginkább odafigyelünk. Természetesen ez az odafigyelés nem tudatosan történik. Úgy, ahogy az arcjátékkal sem tudatosan élünk a beszélgetésben. Általában a mimika a szóbeli közléssel együtt jelenik meg, azt kíséri, illetve annak érzelmi tartalmáról árulkodik. Előfordul azonban az is, hogy egy-egy kérdésre csak egy arcrándítással felelünk. Például nem tetszik valami, elrántjuk a szánkat, vagy örülünk valaminek, és elmosolyodunk. Összehúzzuk a szemöldökünket, ha mérgesek vagyunk. A mimika jeleit a különböző országokban nem egyformán értelmezik. A nyelv kinyújtása például a mi kultúránkban csúfoldódást jelent, míg a tibetieknél ez az üdvözlés jele. Vannak olyan népek, ahol a mosolygás mindig kötelező, így nehéz eldöntetni, hogy valaki mikor is örül igazán. Azonban a mosoly nagyon fontos a kommunikációban. Mindenki szívesebben beszél egy mosolygós, mint egy állandóan komoly, merev emberrel. A mimika bemutatásakor meg kell említenünk az arcjáték tudatos visszafogását, a rezzenéstelen arcot. Ezt a kártya nyelvéből kölcsönzött pókerarc kifejezéssel jelölik. A pókerben ugyanis a játékosoknak az a céljuk, hogy az ellenfeleik ne ismerjék meg érzelmeiket. Az érzelmek visszafogására nemcsak a kártyajátékosoknak van szükségük, hanem sokszor a mindennapi életben, de a munkánk során is arra kényszerülünk, hogy visszafogjuk érzelmeinket, esetleges nemtetszésünket, azt a partner felé ne közvetítsük. Érdekes megfigyelést végeztek a mimika tudatos visszafogásával kapcsolatosan. Megállapították, hogy a férfiak általában gyakrabban fogják vissza érzelmeiket, jobban szabályozzák mimikájukat, mint a nők. Ennek azonban ára van, ugyanis e visszafogott érzelemnyilvánítás az oka annak, hogy a férfiak körében több a gyomorfekélyes, mint a nők között.

A gesztus

A nem verbális kommunikáció legkidolgozottabb jelrendszere a gesztus. Idesoroljuk a fej, a kéz, a kar és a láb mozgásait. A gesztusok közül sok lehet tudatos, megegyezésen alapuló jel (pl. a katonák tisztelgése, a rendőrök karjelzései, az iskolában használt jelek).

A fej gesztusai jól elkülöníthető, értelmezhető jelek. A fej oldalirányú mozgása bizonytalanságot, míg az oldalra és enyhén hátrahajtott fej figyelmet, érdeklődést fejez ki. A lehorgasztott fej szomorúságot, bűntudatot sugall. Majdnem az egész világon azonos fejmozdulat jelzi az egyetértést, az igenlést.

A kéz és a kar mozdulatai sokféle és árnyalt jelentést hordoznak. Ezek a mozdulatok együtt jelentkeznek, de közülük az ujjaknak van a legnagyobb szerepük. Az ujjak beszédes, finom mozgásai tükrözik érzelmeinket, hangulatunkat. Az ujjaknak erről a tulajdonságáról mesélnek Jókai Mór csodálatos sorai: "Az alfabétnek csak harminchat betűje van, de az emberi kezeknek és ujjaknak száznegyvennégy. Elmondják a tíz számot: a kéz, az ujj kér, megtagad, elutasít, hívogat, parancsol, tilt, fenyeget, hallgatásra int, esküszik, ígér, kigúnyol, hízeleg, biztat, tapsol, áld, átkoz, szerelmet vall, szégyent takar, haragot szorít, gyűlöl, ebed: a kezek az ujjak minden gondolatot el tudnak mondani, ami az emberi szívben megszületik anélkül, hogy az ajak kimondaná azokat." A kéz szerepét, használatára vonatkozó szabályokat már a régi illemtankönyvek is megemlítették. A kéz mozgásai közül számos szorosan kötődik a korhoz vagy a nép kultúrájához: ilyenek a keresztvetés, a meghajlás keresztbe tett kézzel, a tisztelgés. A kéz mozgásai közé soroljuk a köszönés, az üdvözlés gesztusait is. A gesztusok gyakran kísérik a beszédet. A kézmozdulatok gyakorisága, hevessége a különböző népeknél más és más lehet. Míg a déli népek az olaszok, spanyolok, portugálok és a franciák igen sokat és hevesen gesztikulálnak, addig a németek, a svédek és a dánok lassabban és kevesebbet mozgatják beszéd közben a kezüket, sőt az angolok körében a gesztikulálás nem rokonszenves dolog, kontinentális szokásnak és a fegyelmezetlenség jelének minősül. Ennek megfelelően le is nézik ezt a magatartást.

A taglejtések gyorsasága és hevessége összefügg a beszéd tempójával is. A gyorsan beszélő ember jóval gyakrabban és gyorsabban gesztikulál, mint a lassú beszédű. A kéz mozdulatainak fontos szerepük van a kommunikáció irányításában. Kezünk segítségével jelezzük, ha szólni kívánunk, ha folytatni, megszakítani vagy gyorsítani akarjuk a beszédet. A kommunikációba gyakran valamilyen tárgyat is beemelünk. Erre főleg akkor és azoknak van szükségük, akik nem tudnak a kezükkel mit tenni, illetve azoknak, akik így szeretnék a heves gesztusokat elkerülni. A dohányosoknak ehhez adott a cigaretta. A szemüveget viselők gyakran le vagy fölveszik szemüvegüket beszélgetés közben, ezzel jelezve, hogy át kívánják venni a szót, vagy éppen ezzel a gesztussal szeretnék késleltetni a megnyilatkozást. Gyakori, hogy beszélgetés közben a kezünk ügyében levő ceruzával, tollal vagy egyéb apró tárggyal játszunk. Nők körében előfordul, hogy a kommunikáció során láncukkal, gyűrűjükkel játszanak. A különféle tárgyak kommunikációba történő beemelésére jó odafigyelnünk, mert sok esetben ez zavaró, idegesítő lehet a partner számára.

8. ábra

A kéz gesztusai között tartjuk számon a tudatos, nem nyelvi jelként használt kézfogást is, amely az üdvözlés egyik formája. A kézfogás szokása a középkorból maradt ránk, amikor ez a fegyvertelenség egyik kifejezője volt. A kézfogás a felnőtt férfiak között mindennapos kísérője a szóbeli üdvözlésnek. Egyes közösségekben az üdvözlés elmaradhatatlan velejárója, míg máshol csak a hosszabb ideig való távollét esetében használják. De ki kinek nyújtson kezet? Az általános szabályok szerint először az idősebb nyújtja a kezét a fiatalabbnak, a nő a férfinak vagy a magasabb rangban levő az alacsonyabb beosztásban levőnek. A kinyújtott kezet nem elfogadni súlyos sértés. Az, hogy milyen a kézfogásunk, sokat elárul rólunk. Vannak olyanok, akik éppen csak gyengéden, erőtlenül odanyújtják a kezüket, s az afféle „döglött halként" kicsúszik a partner kezéből. De ennek az ellenkezője is megtörténhet: a beszédpartner jól összeszorítja társa kezét, ujjait megropogtatja. Egyik megoldás sem helyes. A jó kézfogás határozott, nem túl erős, de nem is gyenge. Nem tart hosszú ideig, és a kar félig behajlított állapotban van.

 

9. ábra

A láb gesztusai a többi tagelejtéshez hasonlóan ugyancsak üzeneteket hordozhatnak. Kifejezőereje lehet a keresztbe vetett lábnak, a bokakulcsolásnak. A láb mozgásait is meghatározzák a viselkedési szokások. Pl. illemszabályok írják elő, hogyan kell a nőknek ülő helyzetben a lábukat tartani.