Századunk építészetéből - az ötvenes évekig terjedően - csak azoknak a nagy mestereknek munkásságát tárgyaljuk, akik döntően befolyásolták a fejlődést tevékenységükkel. Ilyen korszakot teremtő nagy egyéniség volt a Bauhaust meglapító Walter Gropius, a racionális alakítás szempontjait a legkövetkezetesebben érvényesítő Mies van der Rohe, az organikus irányzatot elindító Frank Lloyd Wright, az organikus alkotómódszert a Bauhaus elveivel egyesítő Alvar Aalto, és a kifejező, plasztikus formálás új útjait megnyitó Le Corbusier.

Walter Gropius

Walter Gropius (1883-1969) a modern építészet legjelentősebb képviselője. Fiatalon Behrens berlini irodájában dolgozott. Ott került kapcsolatba a Werkbund eszméivel, s annak szellemében tervezte 1911-ben a Fagus Művek gyárépületét. Későbbi munkái közül a legfontosabb a dessaui Bauhaus. Ezt azonban - s építészi tevékenységének minden alkotását - jelentőségben messze felülmúlja „elméleti" főműve: a Bauhaus életrehívása. A Bauhaus Weimarban alakult meg, 1919-ben. Haladó szelleme miatt rövidesen egyre fokozódó jobboldali támadások érték. Ezért hatévi működés után, 1925-ben áttelepült Dessauba. Az első dessaui években Gropius igazgatta. A tanári karba Gropius a haladó művészet neves mestereit hívta meg. Ott tanított többek között Kandinskij és Klee, s a magyarok közül a geometrikus absztrakció egyik irányzatának jelentős képviselője, Moholy-Nagy László.

Bauhaus

A Bauhaus nem művészeti iskola volt, hanem a szó szoros értelmében vett alkotóműhely. Az emberi környezetet teljes egységben alakító, céltudatos munkára nevelt. Oktatási programjába felvette mindazt, ami az előző negyed század újító törekvéseiből időtállónak bizonyult:

• a szecesszióból a Morris elveire visszanyúló szociális elkötelezettséget és a kézműves munka tiszteletét;
• a Werkbundtól a korszerű technika hasznosításának igényét s a tárgyilagosságot;
• a kubizmustól a térrel kapcsolatos kísérletek eredményeit;
• a geometrikus absztrakciótól az elvont komponálás módszerét és így tovább.

Az oktatás műhelyekben folyt, a tanárok és a növendékek közösen dolgoztak, s a művész-tanár mellett minden műhelynek volt egy - a gyakorlatban jártas - kézműves mestere is. A műhelymunkával a Bauhaus az anyag ismeretén alapuló szerkesztő készséget fejlesztette. Nem specializált szakembereket képzett, hanem a kor problémáit értő, a művészet iránt fogékony, széles látókörű, a környezet emberi alakítására képes mestereket.

Dessau, Bauhaus: Az iskola új otthona 1925-ben Gropius tervei szerint épült. A rendeltetésnek való célszerű megfelelésen túl az egyik fontos feladata az volt, hogy a megvalósult példa hitelével bizonyítsa az új építészet igazságát.

105. ábra
Dessau: Bauhaus

Frank Lloyd Wright

Frank Lloyd Wright (1869-1959) a modern építészet organikus irányzatának kiemelkedő mestere. Fiatalon Sullivan irodájában dolgozott. Ott sajátította el a chicagói iskolára jellemző, a szecesszióban gyökerező funkcionális gondolkodásmódot.

A szemléletét meghatározó másik nagy élmény 1906-os távol-keleti utazása volt. A japán történeti építészetben azt fedezte fel, amire maga is törekedett: az őszinte anyaghasználatból, a szerkezet műves egyszerűségéből és a funkció természetességéből fakadó közvetlen emberséget.

Wright gazdag életművének legfontosabb alkotásai többek közt a chicagói Robie-ház, a „Vízesés-ház" és a New York-i Guggenheim Múzeum.

Chicago, Robie-ház (1909): Wright első - chicagói - korszakának legjelentősebb, s egyben a modern építészet legkorábbi, nagyszerű alkotása. Elrendezése a farmok, a vidéki otthonok jellegzetes típusát követi, az eltérő funkcióhoz, a városi környezethez igazodó módosításokkal. (A századfordulón Wright ilyen „préri-házak" egész sorát tervezte Chicagóhan.) A Robie-ház központja a családi tűzhely, a kandalló. Ahhoz kapcsolódik a tágas nappali; jelképesen s bizonyos mértékig funkcionálisan is az szervezi a helyiségeket. Az alaprajz áttekinthető, világos rendje, a kényelmet szolgáló szabad térfűzés a japán építészetben felismert tanulságokat tükrözi.

106. ábra
A Robie-ház