Az oktatás sajátos jellemzői miatt az oktatási intézményekben a motiváció esetében is más tényezőkre kell a hangsúlyt fektetni, mint az általános motivációs elméletek esetében.

Természetesen itt is érvényesek az általános szabályok, de a motiválandó személyek életkori, társadalmi, tanulási sajátosságai alapján érdemes a tanulás szempontjából is megvizsgálni a kérdést.

A motiváció definícióját pl. Kiss Árpád az alábbiak szerint terjeszti ki a tanulásra:

„Motiváción azoknak a különböző eredetű indítékoknak együttesét értjük, melyek a tanulót a tanulásra ráveszik, és a tanulási kedvét és elhatározását a tanulás végéig ébren tartják. Semmilyen életkorban nincs tanulás motiváció nélkül."

Ennek ellenére az iskolák többségében nem fektetnek kellő hangsúlyt a motivációra. A tanulók spontán motiváltságára építenek. Azaz feltételezik, hogy a tanuló azért jött az iskolába, mert tanulni akar, és nincs szükség arra, hogy az érdeklődését felkeltsük. Legyen az iskola általános-, közép- vagy felnőttképző iskola, a fenti állítás sajnos kutatási eredményekkel is alátámasztható. Ugyanakkor az is kutatással bizonyított tény, hogy a motiváció fontos előfeltétele a sikeres tanulásnak.

Mi befolyásolja a tanulók motiváltságát? Ez attól is függ, hogy milyen szintű oktatási intézményt vizsgálunk. Általános iskolában még nagyon erős motiváló erő a tanító néni személyes varázsa. Felső tagozatban és középiskolában fontos motiváló hatása lehet a család elvárásának. Felnőttképzés esetében pedig meghatározó lehet a társadalmi hatás, a társadalmi elvárás. Ösztönző lehet a tudás társadalmi megbecsülése. Más motivációra van szükség egy kötelező jellegű képzés elvégzése során, és más egy választott képzésnél.

A tanulói teljesítmény vizsgálatát a pszichológia az ún. logisztikus görbe segítségével írja le. A tanulást a bemelegedési szakasz vezeti be, mely viszonylag lassan megy végbe. Ezt követi a tanulási fázis, melyre a teljesítmény meredek emelkedése a jellemző. Egy bizonyos pont után azonban a teljesítmény látványos emelkedése abbamarad, és a telítődési fázis állapotába kerül a tanuló. A tanulás teljesítményének fokozásához új tanulási helyzetre van szükség, hogy az új bemelegedési fázis után ismét tanulási fázis következhessen.

 22. ábra

Ezek alapján kétféle tanítási stílust lehet megkülönböztetni.

• „A" stílus esetében a tanulás egy hosszú bemelegítési fázissal kezdődik. Ez lehetőséget biztosít a tananyaggal való sokoldalú megismerkedésre, a tanulók egyéni tanulási szokásainak kialakulására, gazdag ingerkörnyezet kialakulására. Ez esetben sokkal később fognak látványos eredményeket elérni a tanulók, viszont a tanulási fázis sokkal tovább tart és magasabb szinten telítődik.
• „B" stílus esetében a bemelegítési fázis sokkal rövidebb, a tanár az eredmények mihamarabbi felmutatására törekszik, nem törődik a motiválással. Ennek az lesz az következménye, hogy már viszonylag korán bekövetkezik a telítődési fázis, a tanulók hamar elvesztik érdeklődésüket, a teljes tanulási folyamat gyengébb eredménnyel zárul. További sikereket csak úgy lehet elérni, ha a korai telítődési fázis végén bepótolják a motiválást

Jól látható a fentiekből, hogy mind a tanárnak, mind a tanulónak érdeke a megfelelő és folyamatos motiválás, függetlenül az iskola típusától illetve a tanulók életkorától.

Milyen feladatai lehetnek egy oktatásszervezőnek a motiválással kapcsolatosan?

A legfontosabb a tevékeny részvétel az oktatási intézmény motiváló légkörének kialakításában. . Vagyis az oktatási intézménynek érzékeltetnie kell a tanulóival, hogy fontos számukra a tanuló jó eredménye, sikere. Erre ösztönözni is kell a tanulókat kedvezményekkel, differenciált tanítással, tanulást segítő környezettel stb. A tanulónak éreznie kell, hogy az intézmény mindent elkövet az ő sikere érdekében. Természetesen a legnagyobb szerepük ebben a tanároknak van, de kölcsönösen erősíteni tudják egymást az oktatásszervezővel, illetve az iskolai menedzsment többi résztvevőjével.

A tanulás, a tudás mint érték közvetítés - így áttételesen társadalmi motiválás - szintén nagyon fontos feladata az iskolában dolgozóknak, közöttük az oktatásszervezőnek is.